Szabó Lajos (1902-1967)
Részletes életrajz:

A szavakban gondolkodó, nem indulatból, hanem lélekjelenlétének erejével, lendületével rajzoló Szabó Lajos a progresszív művészeti és társadalmi mozgalmak elkötelezett híveként nem is indulhatott volna máshonnan, mint Kassák Munka-köréből. 1930-ban azonban a kompromisszumot nem ismerő fiatalember Justus Pállal együtt kilép a körből. Mintegy félszázan követték, s megalakították oppozíciós mozgalmukat, az „oppót”, melynek szellemi irányítói Szabó, Justus, Partos Pál, Szirtes Andor, Tábor Béla, Fuchs Pál, Heinlein Károly. Partos és Szabó importálta a német Karl Korsch „intranzigens” marxizmusát, s ennek kulcsszavát, az antiorganizációt: a mindenfajta intézményt és intézményesülést ellenző alapállásét, amit Szabó Lajos élete végéig megtartott. Kalligráfiáit is gyakran az AO (Antiorganisation) monogrammal szignálta.
Ugyanekkor ismerkedik meg Tábor Bélával, akihez életre szóló barátság és szoros munkakapcsolat köti. Az AO részét is képező önkontroll jegyében mennek végig a marxizmustól a freudizmuson át Nietzschéig és az egzisztencializmusig vezető úton. Nietzsche, Kierkegaard, Dosztojevszkij és Marx mellett alapállásuk kialakítására döntően hat a katolikus Ferdinand Ebner és a zsidó Franz Rosenzweig és Martin Buber, másrészt a Plótinosz, Eckehart mester és Jacob Böhme nevével fémjelzett spekulatív misztika.
1936-ban a Vádirat a szellem ellen c. munkájukat már ebből az alapállásból írják meg. Az apropót a Szellemi Együttműködés Ligájának budapesti konferenciája adta. Álláspontjuk szerint a szellemi együttműködés alapja csakis az egyes autonóm szellemi szigetek valamint a szellemet képviselő elit és a tömeg közötti „kínai falak lebontása” lehet. Ezért kritizálják könyvükben a kor legaktuálisabb és legegyetemesebb hatású autarkista irányzatait: a a szociológiát, a marxizmust (és alesetként a fasizmust), a poizitivizmust és a pszichoanalízist. Elismeréssel egyedül az egzisztencializmusról szólnak.
1937-ben Habonim címmel összeáll egy zsidó szellemi irányultságú folyóirat egyetlen száma: a címlapot Vajda Lajos készíti, akivel Szabó még Párizsban kötött szoros barátságot, a vezércikket pedig Tábor Béla írja. Szabó itt az Adalékok a marxizmus bírálatához című írásával szerepel. Ekkor jelenik meg A hit logikája c. műve első füzete is.
1944 tavaszán deportálják Auschwitzba, 1945 januárjában szabadul.
1945-ben, az Európai Iskola megalakulásával egy időben Tábor Béla és Mándy Stefánia lakásán kezdődnek Hamvas Béla, Szabó és Tábor vezetésével az ún. „Csütörtöki beszélgetések”. Ugyanekkor Szabó szemináriumot is indít a pszichológia, halmazelmélet-kritika, prizmatika tárgyköreiben. Gondolkodásmódját prizmatikusnak nevezte, amelyben az egyetlen szellem fénye az esztétikum, etikum és logikum hármas-egységének prizmáján megtörve nyilvánul meg, azaz a logikai, etikai és esztétikai értékelés egysége jellemzi.
Az általa olvasott könyvek lapszéli jeleiből az ötvenes évek elején organikusan és lelki-szellemi koncentráció eredményeként fejlődik ki kalligráfiája. Első (lakás)kiállításán Hamvas Béla így kiált fel: „Megint Lajosnak sikerült az áttörés.”
1956 decemberében elhagyja Magyarországot. Alkotótevékenysége fókuszába az emigrációban a kalligráfia kerül. Már 1957-ben kiállít a brüsszeli Palais des Beaux-Arts-ban Bálint Endrével, Kotányi Attilával és Vajda Lajossal; 1958 és 1966 között számos brüsszeli és németországi kiállítása volt. Munkái megtalálhatók több európai múzeumban és magángyűjteményben.

  • 1902 július elsején született Budapesten szerény körülmények között élő polgári családban, két bátyja és egy nővére mellett legfiatalabb gyermekként.
  • 1919 - kizárják a felső ipariskolából
  • 1928-1930 Kassák Munka-körének tagja.
    Két cikket ír a Munkába (az egyiket Justus Pállal közösen). Megismerkedik Karl Korsch-sal.
  • 1930 - több társával együtt kizárják a Munka-körből. A magyarországi oppozíció, az „oppó” megalakulása.
    Két fénykép a 30-as évek eleji oppós kirándulásokról; a másodikon jobbról: Tábor Béla, Szabó Lajos, Szirtes Andor (hátrébb), ?, Kohn Stefánia (később Szirtes Andorné), Kellerman Zoltán, Capa (hátrébb), Kelemen Imre, Bíró Gábor:

  • 1931-32 - két ízben (több hónapig) Berlinben, ill. Frankfurtban tartózkodik.
    Frankfurtban az Institut für Sozialforschungban folytat tanulmányokat
  • 1933-34 - tanulmányút Bécsben és Párizsban
    (Párizsban együtt lakik Vajda Lajossal)
    Vajda montázsa Szabó Lajos fotójával
  • 1935-37 - házassága Bálint Klárával (Bálint Endre nővérével, aki később Szerb Antal felesége volt)
  • 1936 - Vádirat a szellem ellen (Tábor Bélával közösen)
  • 1937 - A hit logikája
  • 1937-38 - Adalékok a halmazelmélet kérdéseihez
  • 1938 - feleségül veszi Pallos Magdát
  • 1940 - behívják munkaszolgálatra, de egy-két hét múlva tüdőbaja miatt leszerelik.
  • 1941 májusától tüdőbajával több hónapot tölt az új Szent János Kórházban (Vajda Lajos is ott fekszik)
  • 1941-43 - Biblia és romantika
  • 1944 tavaszán deportálják Auschwitzba
  • 1945 januárjában szabadul Auschwitzból
    Felesége júniusban érkezik haza a ravensbrücki koncentrációs táborból
  • 1945 őszén Hamvas Bélával és Tábor Bélával megindítják a „Csütörtöki beszélgetések” sorozatát
  • 1946 - Pallos Magda halála
  • 1946 - Irodalom és rémület (Diárium), Művészet és vallás (Mouseion)
  • 1946-tól szemináriumokat tart fiatal hallgatóknak különböző tárgykörökből: pszichológia, értékelmélet, jelelmélet, prizmatika (esztétika-etika-logika hármasegysége), a halmazelmélet kritikája, nyelvmatézis, mozgalomelmélet)
  • 1954 - Az első kalligráfiák
  • 1956 augusztusában házasságot köt Polgár Ágnessal
    Egy kép az esküvőről (előtérben még Tábor Béla):


  • 1956 decemberében feleségével elhagyja Magyarországot
  • 1957 végéig: Bécs
  • 1957 december - 1961: Brüsszel
  • 1958-60 - kiállítások Brüsszelben
  • 1960 - németországi körút, kiállításokkal Münchenben, Dortmundban, Hamburgban és Hagenben
  • 1962 - áttelepedés Düsseldorfba
    Fotók a hatvanas évekből

  • 1961, 1962, 1964, 1966 - kiállítások Düsseldorfban, Hagenben, Essenben, Párizsban
  • Szabó Lajos 1967. október 21-én, hosszú betegség, több agyvérzés és egy érműtét után halt meg